Közép-Mecsek

A Közép-Mecsek Pécstől északra, a hosszúhetény-komlói és pécs-orfűi utak közötti terület. Déli oldala meredeken, gyönyörű kilátást nyújtva szakad le a Pécsi-sík fölé, északon lankásan simul a Baranyai-Hegyhátba. Mészkőtömbjét törésvonalak szabdalják, a mély völgyekben forrásokat, időszakos vagy kisebb részben állandó vízfolyásokat találunk. A Melegmányi-völgy és Orfű közötti területen látványos karsztjelenségeket: víznyelőket, töbröket, töbörvölgyeket csodálhatunk meg, a felszín alatt rengeteg barlang rejtőzik. A hűvös, északias oldalakat árnyas gyertyános-tölgyesek és fenséges bükkösök borítják.

A gyertyános-kocsányos tölgyes hazánk egyik leggyakoribb erdőtársulása, hegy- és dombvidékeinken mindenfelé, hegyoldalakon, tetőkön és völgyek alján egyaránt előfordul.  A két névadó fafajon kívül gyakori lehet benne a bükk,  nagyobb arányban jelen lehetnek a hársak – Dél-Dunántúlon jellegzetes az ezüstfehéren molyhos levélfonákú ezüsthárs -- és ritkábban a juharok, csertölgy, magas kőris, és a madárcseresznye (vadcseresznye). Az ilyen erdők egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy az állományokban együtt jelentkeznek az árnyas és a fényben gazdag erdők sajátosságai. Az erdőbelső nagyobb részben és jellemzően árnyas, de fényben gazdagabb részek is jelen vannak. A cserjeszint ritkán ér el nagyobb záródást, de megtalálható benne a legtöbb erdei cserje: veresgyűrű és húsos som, galagonya, mogyoró, bibircses kecskerágó. A gyepszint legnagyobb mennyiségben előforduló fajai az általános és az üde erdei fajok közül kerülnek ki: szagos müge, olocsán csillaghúr, télizöld meténg, erdei ibolya, farkaskutyatej, hagymás és bókoló fogasír, salamonpecsétek, harangvirágok, pettyegetett tüdőfű,gyöngyvirág. Jellegzetes a szőrös szélű leveléről jól felismerhető bükksás, Gyakori a fejlett kora tavaszi geofiton aszpektus: hóvirág, ibolya-fajok, keltikék, illatos hunyor,   tavaszi kankalin, májvirág. Itt is megtalálható a Mecsekre és környékére általánosan jellemző szúrós és lónyelvű csodabogyó.

A bükkösök északi kitettségben, völgyekben díszlenek.  Szinte kizárólagosan uralkodó fafajuk a bükk, melynek sima, ezüstszürke törzseitől messziről felismerhető, akár télen is. A bükk sűrűn záródó, erősen árnyékoló lombozata miatt a cserjeszint is hiányzik – a bükkösök szépen beláthatók -- , nyáron sok állomány gyepszintjük is gyér vagy egyhangú. Tavasszal viszont a tartalék tápanyagaikból  (hagymákból, gumókból) gyorsan kihajtó növényfajok – hóvirág, ibolya-fajok, keltikék, illatos hunyor,   tavaszi kankalin, májvirág)    pompás szőnyegében gyönyörködhetünk.  Télen is díszlenek a  dél-dunántúli erdők közismert védett fajai, az örökzöld csodabogyó-fajok (szúrós és a jóval ritkább lónyelvű csodabogyó). Levélnek tűnő szerveik valójában ellaposodott szárak – ezt bizonyítja hogy a havas tájban „csoda”-ként felpirosló bogyóik a közepükön ülnek. 

A Közép-Mecsek legszebb bükköseit a Tubes északi oldalán, a Lapis-Orfű-Lóri háromszögben (itt fantasztikus töbröket, töbrök sorából kialakult mély völgyeket rejtenek), a Nagy-Mély-völgyben, a Melegmányi völgyben és Árpádtető környékén csodálhatjuk meg.

Ahol nem túl meredekek a délre futó lejtők (pl. Árpádtető és Pécsbánya között), cseres-tölgyeseket találunk. Az alapkőzet itt homokkő, aminek talajsavanyító hatása elsősorban a meredek gerinceken jelentkezik, itt mészkerülő jellegűvé válnak az erdők: talajukat vastag mohapárnák borítják, savanyúságjelző növényfajok: enyves habszegfű, fehér perjeszittyó jelennek meg és ősszel sok itt a gomba is.  A hosszan lefutó gerincek között vadregényes, mély több tíz méteres mélységű völgyek futnak, aljukban a völgyfők forrásaiból (pl. Rigó-kút, Zsolnay-kút, Hármas-forrás, Kantavári forrás) fakadó időszakos patakokkal.

A savanyú talaj kedvez a szelídgesztenyének: Pécsbányatelep szélén található az „ezeréves”, sajnos már erősen pusztuló gesztenyés, és gesztenyefák övezik a pécsi sípálya aljánál a Kisrétet is.

A sziklás hegycsúcsok, gerincek északi, sekély termőrétegű, sokszor kőgörgeteges termőhelyén kialakult reliktum jellegű társulás az ezüst- és nagylevelű hársak, magas és virágos kőrisek alkotta ezüsthársas törmeléklejtő-erdő. Törmeléklejtő-erdőket a Misina és részben a Tubes északi, alig járhatóan meredek lejtőin, vagy az Orfűre „leszakadó” Szakadás oldalán. A mozgó kőtörmeléktől meggörbült, eltorzult törzsű fák némelyike a „foggal-körömmel” kapaszkodó élni akarás elgondolkoztató példája. 

A Közép-Mecsek délre tekintő, meredek oldalain egészen más világ fogad: napfényes, korán tavaszodó, nyáron tikkasztóan forró, gyönyörű kilátással Pécs városára, a hegyre felkúszó (hajdani) szőlőire, távolabb szelíd dombokon túl a Szársomlyóig, Villányi-hegységig, messze a Dráva túlsó oldalán emelkedő horvátországi Papuk hegységig.

Pécs város közelsége és a Baranyai Megyei Természetbarát Szövetség és a Mecsek Egyesület sok évtizedes munkája révén a Közép-Mecsekben számos jelzett turistaút, és ismertető anyagok sokasága segíti a tájékozódást és az élménygyűjtést. A déli oldal jellegzetes élővilágának megismerésére leginkább érdemes végigsétálni a Pécs fölé emelkedő Misina-Tubes (Kistubes, Nagytubes) vonulaton körbefutó Rotary körsétányon. Az északi oldal természeti szépségeit legteljesebben a Melegmányi-völgy természetvédelmi területen csodálhatjuk meg.